Egy 10 km-es útvonalat próbáltam ki Albertirsa és Dánszentmiklós (vagy régi nevén Dános) között. Meglátogattam Dánszentmiklós legjelentősebb természeti és történelmi emlékét, a Micsky-hársakat.
A célpont jelentősége
A helyszín két szempontból is nevezetes: egy körbe ültetett csoportnyi legalább 100 éves hársfát tartogat, mely mögött egy régi udvarház és pince romjait találjuk.

A fák koruk és élőhelynyújtó szerepük miatt jelenősek, úgynevezett habitat-fák, az udvarháznak pedig történelmi vonatkozásai érdekesek.
Mi a habitat-fa?
Általánosságban habitat-fának (=biotópfa, élőhelyfa) nevezzük azokat az élő vagy elhalt faegyedeket, amik környezetükben
lévő társaikhoz képest minőségileg és mennyiségileg is más/több
mikroélőhelyet biztosítanak különböző élőlény-csoportok számára, ezzel megteremtve egy magasabb szintű lokális biodiverzitás
feltételeit.
Forrás: Habitat-fák és holtfa az erdőben
A Micsky/Mitsky-hársak
A dánosi öreg hársak, nyolc nagylevelű hárs, több mint száz éve élnek itt Dánszentmiklóson. Az 1848-as forradalom éveiben gazdatiszti épület állt alattuk, ahol a Gayhoffer család fogadta tanítóul Petőfi Sándor testérbátyát. Itt találkozott Gayhoffer Antónia és Petőfi István. Tragikusan rövid szerelmük története itt vette kezdetét. A család vagyona elkopott a társasági mulatságok költségein, a birtokot eladták a harcokban sérült, egykori honvédtisztnek, Micsky Sándornak, aki az ország közepén elterülő pusztákon gazdálkodott a béke napjaiban. A Mitsky-k nagy magyar nemesi család, az 1700-as évektől nyomonkövethető dánosi águk.

A faluban elsőként alapítottak iskolát, tanították az itt élőket, helyet biztosítottak az evangélikus istentiszteleteknek, mellyel megalapozták a dánszentmiklósi evangélkikus imaház jövőjét.
2004. augusztus 23. Mitsky Sándort halála után, dr. Bona Gábor haditörténész életrajzi adatai alapján, Dánszentmiklóson a Hársak területéhez közeli családi kriptában temették el.
Ma a falu legismertebb fái közé tartoznak ezek a fák. Két pad és egy asztal várja a fáradt kirándulókat, hogy megpihenjenek, melyeket a Kétfarkú Kutya Párt helyi passzivistái újítottak fel.
Horváth Ferencné „Ha látnád ezt a kis eldorádót!” című kötetében említést tesz a Hársfákról is.
Dánszentmiklós történelmének részét képezik a hársak.
A 2022. évi Év Fája Versenyben az Országos Erdészeti Egyesület különdíját nyerték meg a hársak.
(Forrás: tájékoztató tábla a helyszínen, valamint saját gyűjtés)
További érdekességeket olvashatsz a Dánszentmiklósért Egyesület honlapján.
Útvonal
Az út nagyrésze jól járható, én kerékpárral indultam útnak. Egy középső, erdősávon áthaladó szakasz küzdelmesebbnek bizonyult: itt régen egy út haladt át, amelyet mára már nem jár senki, ezért ágak-bogak között kellett megtenni kb. 1 km-t. Bringával ez nagyon kényelmetlen volt, de gyalog simán teljesíthető lehet. Visszafelé éppen ezért a rövidebb és simább utat választottam, a Dánosi főútra tekertem ki, ami nemcsak egyenesebb, de rövidebb is.
Az út elhalad több erdősáv mellett, nagyrészt szántófőldek szegélyezik. A Kovács-tanyát is érinti, melyről, és a benne lévő gyümölcsösről nem is tudtam eddig. Érdekes kitérőt jelenthet az Albertirsához tartozó részen a régi homokbánya, ezt én nem néztem meg, de egy későbbi alkalommal pótolom és beszámolok róla itt.
Útközben több csapat őzet láttam a fák között, és összességében nem bántam meg a kirándulásra szánt 2-3 órát. A helyszínen találkoztam egy idős úrral, aki gyerekkorában ott lakott a ma már romos falak között, és érdekes visszaemlékezéseket osztott meg velem azokról az időkről.
Az utat mindenkinek ajánlom! Ha többet járjuk és esetleg megtisztítjuk a benőtt szakaszt, izgalmas lehetőséget nyújt a kirándulásra ebben a délnyugati irányban is, mert erre biztos vagyok benne, hogy kevesen járnak. Ha kevesebb időnk van és kerékpárral indulnánk útnak, ajánlom a Dánosi utat, majr onnan a MAVIR állomás után jobbra be a mezőgazdasági útra, így gyorsan odaérhetünk a hársakhoz.
Az útvonal:
















































