Ahol a Gödöllői-dombság és az alföldi síkság találkozik, ott fekszik Albertirsa. A 4-es főút északi oldalán a dombság utolsó halmain megművelt domboldalak, egy-egy szőlőültetvény, és köztünk megbújva értékes természetes élőhelyek terülnek el.
A déli oldalon, a Gerje-patakot körülölelve épült meg a kb. 12 ezer fős lélekszámú Alberti és Irsa.
A községek néveredete a történelmi múltba visz bennünket. Albertit korábban Istvánfalvának, Istvánházának nevezték. Az Alberti helységnév jelentése „Alberté”, „Albert tulajdona”.
Az Irsa név szláv eredetű, és az ős-szláv jelsa, olsa – magyarul égerfa – jelentésű szóból származik.
Albertirsa határrészei és dűlői, nevük eredete
- Hátsó hegyek: dombhát a község belterületétől legtávolabb eső bicskei határban.
- Hársas: nevét a domboldalakon tenyésző hársfáról kapta és a középkorban Hassas-erdőnek nevezték.
- Kisasszonyvölgy: több népi monda is őrzi a nevét. A legvalószínűbb feltevés szerint, a Kisboldogasszony, a Kisasszony tiszteletére emelt egykori templom viselhette a nevet.
- Peres-dűlő: az alberti Határ út és a Szentmártoni út közötti határrész a XIX. század második felében pereskedés tárgyát képezte, mert az irsai Szabó-család birtokából ezt a határrészt a földbirtokos jobbágyai elidegenítették s ebből per kerekedett.
- Halom-dűlő: „A dűlő nevét a magaslatától nyerte, hol egy kápolnának most is nyomai vannak.” – (Pesty Frigyes, 1864.)
- Vinyiczkó-Kotliczkó: magyarul szőlőcske. Pesty Frigyes szerint: „A dűlő egyik fele hegyekkel környezett katlanforma, más fele szőlő.”
- Dolina: szláv eredetű szó, völgyet jelent. A falu fölötti első völgy.
- Tokajka-Proli szőlők: a névadó régi gazdák szerint az itt telepített szőlők a tokajihoz hasonlóan jó minőségű bort teremnek. Az 1. Világháború után a Tokajka szomszédságában az alberti nincsteleneknek Szapáry gróf földet osztott, melynek egy részén szőlőt telepítettek.
- Marasztyi: posványos, vizenyős területű rét a Gerje-patak mentén. A helyi szájhagyomány szerint a faluból elköltözőket marasztalták a hóditó törökök, s innen a néveredet.
- Csárda-dűlő: a Pesti országút fölött, a Szentmártoni út mentén fekvő határrész nevét az egykoron ott állott csárdától kapta.
- Ürgés: az irsai Feketerész ceglédberceli határában fekvő lankás domboldal kötött talajában az ürgék szívesen tanyáztak.
- Halastó: a tó a Gerje vizének felduzzasztásával keletkezett, és már a török-időkben is vízimalmot hajtott.
- Háromrózsa: a Pesti út mentén, a berceli határban állt a régi csárda, melyben a tulajdonos három szép lánya is lakott. Emléküket őrzi a határnév.
- Újerdő: Almássy János gróf 1807-ben a fútóhomok megkötésére erdőt telepíttetett.
- Kakasok: a XIX. század első felében Almássy János gróf futóhomokos területet osztott ki az Albertieknek, amit azok szőlővel telepítettek be. A helyi hagyomány szerint a kapott földért parcellánként l-l kakast adtak az uraságnak.
- Haleszok: Nagyhalesz az Új erdő mellett, Kishalesz a vasútig terjedő határrész. A futóhomokra telepített szőlőre mondták a tulajdonosok: „Ha lesz, lesz, … ha nem, hát nem lesz” termés.
- Baltás: erdőtelepítő zsellérek, a „baltások” ültették ezt a szőlőt mely a „Kakasok” alatt található.
- Kenderhát: korábban kenderföldek feküdtek a Dánosi út mentén, majd a magasabban fekvő részeket szőlővel telepítették be.
- Bíbic: az alberti Határ út mentén vízállásos, mélyfekvésű terület, igazi „bíbicfészek”.
- Rózsahegyi szőlők : Irsay György majorja feletti határrészen a vasút és a Mikebudai út által határolva, a XIX-XX. század fordulóján telepített szőlőt nevezték „Rózsahegyinek”.
- Kanászlapos: Irsa és Ceglédbercel között elterülő homokos határ, melyen egykor a falu sertéseit legeltették.
- Rákóczi-szőlők: 1906-ban osztották ki az irsai Homokrészen a Dánosi dűlőben fekvő földeket szőlőtelepítés céljából. Ebben az időben szállították haza Törökországból a kurucfejedelem hamvait s ennek emlékére nevezték el az akkor telepített szőlőt Rákócziszőlőnek.
- Gulvajárás: községi közlegelő volt a Mikebudai út mentén.
- Homokrész: gyűjtőnévként magába foglalja a Dánosi úttól keletre elterülő, homokos határrészt. I. kerület: Rózsahegy, Kanászlapos, Dávid-sor II. kerület: Rákóczi-szőlők, Bíbic, Kenderhát, Bánszky-dülő
Forrás:
Szántó József: Albertirsa képes krónikája – helytörténeti olvasmányok